KLubtagjaink

 A 2023. júius 16-án megrendezet kiálítás alkalmával az alábbi alapítótagok működtek közre. A kiálításra megfogalmazták gondolataikat, ars poética-jukat arról, ami őket festészethez, ezen belül ehhez a csoporthoz köti. 

Dobos Lászlóné Lenke

Galambosné Varjú Blanka BLANS

Blans: Utam a Sorsfonó Alkotókörig

2019. április 4-én diagnosztizálták nálam a Parkinson kórt. Nehéz, küzdelmes időszak következett. Minden lehetséges kapaszkodót megragadtam; pszichoterápia, többféle mozgás (jóga, csikung, gyaloglás, tánc), meditáció, speciális táplálkozás, ének.

Közben olvastam arról, hogy az ecsettel festés milyen jót tesz ilyen állapotban a kézremegés gyógyításában. Egy ismerősöm tanácsára kerestem fel a Padlásterápia festő csoportot 2022. augusztus 8-án.

Föld anyával és Égi atyával folytatott meditációból született egy saját tervezésű mandala, amelyet korábban három alkalommal próbáltam megszínezni, sikertelenül. Az ecsettel festést ezzel indítottam és sikerült! Festés közben pozitív élményeim voltak. „A lélek harmóniája” járt át.

Aztán a csoportvezetőm biztatására a mandalák mellett elkezdtem az érzéseim által vezérelve alkotni. Ekkor született meg a “Menekülés a pokolból” című képem. Ettől kezdve még tudatosabban fókuszáltam a lelki folyamataimra. Amit fontosnak tartottam, azzal dolgoztam tovább a pszichoterápián.

Ez év tavaszán nem értettem mi a baj: egyre sötétebb, nehezebb képek törtek felszínre bennem, valami egyre mélyebbre húzott lefelé. Első kép az “Örvényben”

Engedtem, hogy a lelkem vezesse az ecsetet. A félelmeimmel szembesített “A sötétség börtönében” című képem. A “Háború a halállal”, alkotása közben gonosz és mégis vigyorgó halálfejek gyűrűjében vergődtem.

Ezek a képek segítettek felszínre jönni annak a harcnak, amit én a Parkinson kórral, mint külső ellenséggel vívtam életre-halálra. És eközben valójában magamat akartam elpusztítani, de még csak nem is tudtam róla. Aztán a helyére kerültek a történések, tudatosult a lelkemben is, hogy a Parkinson bennem él, és együtt fogunk beszállni Kháron Ladikjába.

Eztán egy hosszabb alkotói szünet következett, amikor testi betegséggel kellett megküzdenem. Mára ismét tudok gyönyörködni a színes virágokban, a napfény derűjében, mely ezer színben árad felém. Ez a nyilvánul meg az “Életöröm”című képemben.

Mostanra tudatosult bennem, a festés számomra egy fontos önismereti eszköz, ami sokat segít az életem könnyebbé tételében.

Ajándék, hogy nem otthon magányosan festek, hanem közben élvezem a közösséghez tartozás örömeit is.

Fasch Judit

Fiatalkoromban erősen érdeklődtem a képzőművészet iránt, különösen a művészettörténet és a festészet ragadott meg. Évekig voltam lelkes tagja Gazsy Endre rajzszakkörének.

Később az életem más irányt vett és a család, valamint a munkám nem tette lehetővé, hogy tovább hódoljak e kedvtelésemnek. De a kiállításokat - hazait és külföldit egyaránt - rendszeresen és szorgalmasan látogattam továbbra is.

Az évek múltával egyre több szabadidőm lett, így elérkezettnek éreztem, hogy újból a festészet felé forduljak.

Eleinte mandalákat készítettem, hogy a kezem motorikus készsége javuljon, emellett ez kiváló gyakorlat volt a színek harmóniájának megteremtésére is.

Ebből bátorságot merítve újra megpróbálkoztam a festéssel, eleinte otthon egyedül, később csatlakoztam G. Pataky Mária „Padlásterápia“ csoportjához, majd a „Sorsalkotók“ köréhez.

A festés nagy öröm számomra, teljesen kikapcsol, szinte más dimenzióba kerülök az alkotás ideje alatt. Még nagyobb öröm, ha olyasmi kerül ki a kezem alól, ami másoknak is tetszik, ez egyfajta visszaigazolás számomra, hogy van értelme a ráfordított időnek.

Laurinyecz Mariann

Miklós Adrienn

Nagy Judit

Novák Magdolna

Én és a festés 

Találóbb lenne az a kezdés, hogy én és az alkotás. Festek, rajzolok, faragok, varrok, nemezelek, hímzek, szövök, horgolok, írok…, mert alkotni jó. Jó érzés egy tárgyba beletenni magamból valamit, vagy kitenni magamból valamit, pl. megszabaduljak egy kínzó gyötrelemtől. 

Nem ezzel a céllal ülök le, csak az alkotás vágya hív. Inkább utólag jövök rá, hogy mit és miért hoztam létre. 

Jó érzés az is, hogy létrehozok valamit, ami eddig nem volt vagy másképpen volt. Akár értelmet is nyer az új tárgy, mert használhatom. 

Festés közben lelassul a légzésem, elcsendesedek, megszűnik az idő, a megfelelés. Csak átfolynak a színek egymásba, s ahogy keverednek, úgy simulnak a gondolataim. 

Ebben az áramlásban lenni jó. Nem az eredmény a fontos. Hiszen sosincsen készen, csak abbahagyom.

Mint az önismereti munka. Közelebb jutok magamhoz és a világhoz. Festés közben, amikor beszűkülök egy képre, közben kitágulok a világra. Olyan ez, mint a villám stresszkezelés: annyira kell ökölbe szorítani a kezemet, hogy egy ponton átfordul a teljes lazításba. 

Ebben a Dalí metamorfózisban a világunk szürrealizmusa jelent meg nekem.

Én nem vagyok művész. A művészet eszközeit önkifejezésre, önismeretre, önmegvalósításra, kiteljesedésre használom. Köszönöm, hogy megálltál itt. Novák Magdolna (Maléna)

Rajeczki Istváné Anikó

Ujvári Katalin